Az az igazság, hogy mikor elindultunk a reptérre, olyan spontánnak tűnt az egész kirándulás, nem volt az az érzés bennünk, hogy úristen, mi most megyünk Afrikába, kirándulunk Marokkóba, na meg repülünk, már lassan ez itt az Erasmus világunkban normálisnak tűnik.. 

Szóval szombat este Jucival, Dórival és Dáviddal négyesben elindultunk a napfényes Afrikába.. Busszal mentünk Sevillaba, majd onnan taxival a reptérre. A repülőút igazán nem volt hosszú, kb. 50 perc alatt megérkeztünk Fez repterére. Az afrikai üdvözlet abból állt, hogy egy papírt ki kellett töltenünk az adatainkkal, meg hogy mit is keresünk Marokkóban. De tollat nem tudtak adni hozzá, persze nálunk meg nem volt, úgyhogy jó sokat vártunk, mire az egyik ott dolgozó férfi adott egyet.. itt éreztem először, hogy ez tényleg más világ: miközben adta volna a kezembe a tollat, leesett a lába elé és ő szépen nézegetett tovább ki a fejéből, természetes volt, hogy én veszem fel a földről a tollat.. Ezt a toll nélkül töltsünk ki papírokat ceremóniát hazafele is eljátszottuk egyébként.

Helyi idő szerint este 8-kor szálltunk le. Szakadt az eső. A reptéren alkudtunk egyet egy helyi taxissal, aki bevitt minket a városba, megadtunk neki a hotelünk címét. Szállást első napra a booking.com-on keresztül foglaltunk, én választottam, láttam, hogy nagyjából jól néz ki és központban van, körülötte még rengeteg más szállás is volt, akkor csak nem lehet rossz, meg egész olcsó volt.. Úgy terveztük, hogy gyorsan kipakolunk és elmegyünk vacsorázni. Szóval egyszer csak a taxis megállt, hogy nem tud tovább menni kocsival, mert szűkek voltak az utcák és hogy ott van a szállásunk az előttünk lévő utcában. Mi nem nagyon akartuk elhinni,mert nem épp úgy nézett ki az utca, mint ahol egy hotel lenne, kértük a sofőrt, hogy jöjjön el velünk az ajtóig.. Erre megkért egy helyi bácsit (csövest) aki a "guia"-nk lett, vagyis idegenvezetőnk.. Számomra a következő 5 perc óráknak tűnt, annyira féltem. Elől ment a csöves bácsi, mögötte Dávid és Dóri, hátul meg Juci és én.. kis kacsaringós utcákon mentünk, kettőt jobbra, egyet balra, majd elvesztettem a fonalat.. az utcákon többnyire egy ember fért el egyszerre, annyira szűkek voltak és teljesen sötét.. majd elkezdett mögöttem lépkedni egy férfi... Dávid folyamatosan mondta, h mondjunk valamit, ha megvagyunk még " adjunk hangot".. Folyamatosan attól féltem, hogy valamelyik sötét kis ajtóból berántanak és a többiek sose találnak meg többé.. Néha puha dolgot tartalmazó zacskón haladtunk át, bele se gondolok mi volt, máshol meg egy bandával találkoztunk akik tűzet gyújtottak ezen a széles utcán és ott ..nem akarom tudni mit csináltak.. szóval nem tudom hogy képzelte a taxis, hogy "ott van az utcán" a szállásunk, sosem találtuk volna meg és szerintem el is adtak volna ott bennünket, ha egyedül elindulunk.. Egyszer csak megállt a bácsika, hogy megérkeztünk. Egy ugyanolyan omladozó házból, mint az összes többi ott, egy fogatlan bácsi hajolt ki és tessékelt minket befelé. A "hotel"-ben az első fél óránk azzal telt, hogy tényleg kiderüljön, jó helyen vagyunk.. A fogatlan bácsi csak franciául tudott, mi meg azt nem értettük, nehéz volt vele kommunikálni. Végre talált egy névjegykártyát és megegyezett a cím a miénkkel, tehát maradtunk. Várunk kellett a főnökre, aki épp partizott valamerre, 2 órát vacogtunk így a "hall"-ban, igaz kaptunk cukorral teli mentateát és valami palacsintához hasonló kaját..Aztán elfogyott a türelmünk és valahogy csak sikerült adnia egy szobát. 3 ágyasat kértünk pótággyal, persze pótágy nem volt, így kétszemélyes ágyon aludtunk a lányokkal.. Nem volt nagyon rossz a szállás, jó hát a "fürdőszobán" ajtó nem volt, kicsit büdös volt az ágynemű és koszos minden, de ok. Mondanom sem kell, a vacsora ötletét elvetettük azonnal, semmi pénzért nem mentem volna ki ezekre az utcákra. Mellesleg, a lehető legjobb helyen voltunk: a Medinában, az óvárosban, itt volt a legtöbb látnivaló. Mikor a szállást foglaltam, nem esett le, hogy az óváros közepén van.. Az útikönyvek írták is, hogy itt idegenvezető nélkül végünk, de ahhoz ezt látni kell, hogy igazán értse az ember, miről van szó. 

Másnap reggeli után - ami egész finom volt, főleg a kenyér és a lekvár- találkoztunk a főnökkel, aki francia volt. Felmentünk a ház legtetejére, ahonnan be lehetett látni az egész városrészt. Hihetetlen volt. Sárga, omladozó házak mindenfelé, egymás hegyén hátán, kosz és ruhák kiteregetve, és millió antenna.. Láttam képeket, mielőtt ideutaztunk, de élőben annyira más.. Minden csendes volt, és kihalt, legalábbis fentről.Összeszorult a gyomrom és éreztem a szegénység sokkal nagyobb fokát.. 

A francia tulaj szerzett nekünk egy hivatalos idegenvezetőt a délutánra, aki ezután végig törődött velünk ( a többiek szerint nagyon rendes volt, nyilván szerintem is, de jól megfizettünk érte ). Bejártuk, mostmár világosban, a Medinát. Hatalmas piacon sétáltunk, rengeteg kis bolt és zöldséges előtt. Az idegenvezetés valójában azt jelentette, hogy bevezetett minket bizonyos üzletekbe, gondolom százalékot kapott belőle.. Az árak mindenhol az ügyességünkön múltak, az egyik helyen vettem egy gyönyörű bőr táskát.. Itt láttunk, hogyan dolgoznak a bőrcserzők. Esett az eső, kb. 10 fok lehetett és ott álltak rövidnadrágban, térdig a festékben és mártogatták bele a bőrt, meg nem is tudom mit csináltak, de annyira büdös volt a festéktől és a halott állatok bőrétől, hogy azt le se lehet írni.. Embertelen egy munka, az idegenvezető szerint a festéket természetes anyagokból vannak , így nem ártalmas az egészségre, de én ez nem tudom elhinni, hogy ettől az orrfakasztó szagtól semmi bajuk sem lesz.. A muszlim helyekre nem mehettünk be, de engem teljesen elvarázsolt az a hangulat, ahogy belestünk és ott ültek mezítláb, beszélgettek, gyönyörű szőnyegeken, kis szökőkutakkal. Jó lehet kicsit már giccses volt, de nekem tetszett, meg az is tetszett, hogy én nem mehettem oda, ez az ő kis világuk, nem azért van ,hogy a turisták fényképezzék meg bámulják, mit csinálnak.

Egy marokkói étteremben ebédeltünk, megkóstoltuk a helyi nevezetességeket, húsgombócokat és paradicsomos szósszal tojással, a köret mindenhez kuszkusz volt és főtt zöldségek, nyárson sült húst is ettem és bárányt, az utolsó húsra meg már nem emlékszem. 4 félét rendeltünk és mindet megkóstoltuk. Nem voltam lenyűgőzve, de rossz sem volt, mindenben volt egy fűszer, nem tudom mi a neve, talán édes curry és még egy másik is, ami egy jellegzetes, különleges ízt adott az ételeknek. Másnap mondjuk eléggé rossz volt a gyomrom, bár lehet az inkább az esti spagettitől ( túl sok tevezsírt tettek rá :) ).

Az idegenvezetőnk hívott nekünk egy sofőrt és elvitt minket egy hotelbe, a következő két estét így az újvárosban töltöttük. A szállás nem volt túl drága, de még le is alkudta nekünk, mert a barátja volt a tulaj, így mégjobb volt. Ez már tisztább volt valamennyivel, elment volna otthon is egy olcsóbb hostelnek, elégedett voltam, még egy kis reggelit is kaptunk. Hétfőn az Atlasban kirándultunk, arról a következő bejegyzésben, most muszáj spanyol házit írnom :)